Négy díjat kapott a 7. Kecskeméti Animációs Film Fesztiválon Tóth Pál Balázs Béla-díjas rendező 3D-s Rajzfilm című munkája. A rendező a hetvenes évek hagyományos rajzfilmkészítése (Leo és Fred, Mézga család, Gusztáv) után Brüsszelben készített egészestés filmet és ott, a nyolcvanas évek végén ismerkedett meg a háromdimenziós technikával. 1995-ben tért haza, Szegedre költözött, ahol Paja Film néven céget alapított.

A Rajzfilm – címe és története szerint is – saját munkád és a műfaj összesítésének is tűnik. Honnan az ötlet? "Egyszerűen" leképezted a készítési folyamatot?

Nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert számomra is megfoghatatlan, rejtélyes folyamat, ahogy egy film ötlete megszületik bennem. Nagyon sok elemből - hangulatból, gondolatból, igényből, érzésből, aktuális események hatásából, sőt a technikai lehetőségből is - egyszer csak összeáll valami, ami kereknek, megvalósításra érdemesnek tűnik. Ez a folyamat néha gyorsan, hetek alatt zajlik le, néha pedig sok-sok év, évtized alatt érik meg, mint éppen a Rajzfilm esetében is. Talán azért tűnik valamiféle összesítésnek, mert olyan rajzok, vázlatok felhasználásával készült, amelyeket több évtizede gyűjtögetek, amelyeket nem volt szívem a papírkosárba dobni, mert firkaságuk ellenére valamit jelentettek számomra, de eddig nem volt ok, forma, késztetés, történet, hogy elővegyem őket. Sok mindennek kellett összeérnie, megváltoznia bennem és a világban is ahhoz, hogy ezek a vázlatok értelmet kapjanak egy filmben. Most, amikor kezd eltűnni a hagyományos, rajzolt animáció, amikor stúdiók és animátorok maradnak munka nélkül, amikor a megszületett filmek sem kerülnek közönség elé, most kaptak értelmet ezek a vázlatok. Szándékom szerint az animáció és az animátorok állapotát képeztem le ebben a filmben, ahol érzésem szerint egyre inkább maga a folyamat, az alkotás egyéni öröme marad csak meg.

A háromdimenziós computeranimációs technika és a „hagyományos” rajzos technika egyszerre jelenik meg a Rajzfilmben. Hogyan harmonizáltad a többféle technikát, módszert?

Bármelyik 3D szoftver alkalmas a két, vagy akár többféle technika egyidejű megjelenítésére, így ez nem okozott gondot. Persze így sokkal több időt vett igénybe a film megvalósítás, mintha csak 3D-ben készült volna. A tartalom kívánta, hogy többféle technikát jelenítsek meg benne. Be kell vallanom azt is: annyi új lehetőséget kínált a 3D, hogy eddig eszembe sem jutott rajzolt animációt használni. Mostanra a felfedezőútnak vége, megfelelően ismerem már ezt a technikát ahhoz, hogy csak egy eszköz legyen, amit akkor veszek elő, ha a film szempontjából indokolt a használata.

Visszaütött-e a technikák keveredése, ahogyan a Rajzfilm alkotóját megütötte egyik rajzolt teremtménye?

Folyamatos "támadás" ért a film készítése alatt, de nem technikai, sokkal inkább dramaturgiai, tartalmi értelemben. Az egyik legnehezebb feladat volt számomra, hogy ezeket a "támadásokat" – vagyis az azonnal beugró elsődleges kliséket, visszaverjem, és ne vonultassak fel olcsó sztereotípiákat a filmben.

A film aprólékos és kidolgozott, hiszen például még a rajzoló szemüveglencséjén is tükröződik a munka...

Már régen elfogadtam, hogy csak nagyon alapos munkával érdemes animációs filmet készíteni. Nem a készítésre fordított idő számít, hanem az, hogy a film minden kockája hibátlan legyen. Nem erény, ha rövid és még rövidebb idő alatt készül el egy film. Ezen a számítógép használata sem változtat, hiába nagy a kísértés, hogy pillanatok alatt létrehozzak valamit, ami animációnak nevezhető, mert valami változik a képen. Akkor vagyok igazán bajban, amikor a gép "csinál" nekem valamit. Nem érzem, hogy munka, gondolkodás, gyötrődés van mögötte, túl egyszerűen, idegenként jön létre, egyszercsak odapottyan, és nincs közöm hozzá. Márpedig ha alkotói filmet készítek, abban idegeneknek nem lehet helyük. Ennek megfelelően a munkamódszerem hosszadalmas, rengeteg a látszólagos "üresjárat", mert minden egyes jelenetet legalább tíz változatban elkészítek, elemzek, újragondolok, újrateremtek, míg kiválasztom az egyetlen megfelelőt, amely végül filmbe kerül, vagy éppen nem kerül. A Rajzfilmhez összesen majdnem harmincpercnyi végleges anyag készült, és tízszer ennyi volt az animált "jelenetvázlat", keresgélés, próbálkozás. Ebből az anyagból lett végül majdnem 15 perc a kész film.

Ezúttal saját magadat is belerajzoltad a filmbe.

Soha nem volt szándékom, hogy képileg azonosíthatóan megjelenjek a filmjeimben, és mindig meglep, ha rám ismernek. Persze valahol „én” vagyok minden filmem figurája, de igazán nehéz lenne megjelenésben hasonlóságot találni a figurák között. Meggyőződésem, hogy egyedi filmet, személyes mozit úgy érdemes csinálni, ha maximálisan fel tudom vállalni magamat, a gondolataimat, a véleményemet, az érzéseimet és a szerencsétlenségeimet is. Azt is, hogy tényleg le kéne már szoknom a dohányzásról. Ha „én” vagyok felismerhető a filmben, akkor ez számomra hatalmas elismerés, mert azt jelenti, hogy sikerült őszintének lennem.

Minden humora, bája ellenére keserűséget érzek a Rajzfilmben. Az ötletekkel telerajzolt lapot az alkotó összegyűri és a szemeteskosárba dobja, majd leoltja a villanyt. A díjátadón a gyerekzsűri képviselője arra kért, hogy vedd ki a lapot, és elevenítsd meg a figuráidat. Hogyan tovább? Milyen terveid vannak?

Valóban sok keserűség van a filmben. Mindaz, ami az egész műfaj, de különösen az idősebb generáció keserűsége. Hogy sokuknak már csak ennyi maradt abból, ami az életük volt: a rajzasztal lámpájának felkattintása, pár percnyi egyszemélyes játék, élvezet, míg betelik egy papírlap, aztán megint sötétség. Vagy már ennyi sem. Nem tudom megjósolni, változik-e majd valami, de nagyon remélem. Mindenesetre a közönség és a gyerekzsűri döntése fontos és pozitív üzenet számomra és mindenki számára, ami azt jelzi, hogy ha átmenetileg le is kapcsoltatják velünk a villanyt, nem szabad abbahagyni, érdemes folytatni, mert szükség van rá. Csak meg kell találni azokat a csatornákat, ahol eljuthat ahhoz a közönséghez, amelyik most mindent kap, ha tetszik, ha nem, csak azt nem, amit szeretne. Végtelenül megtisztelő, hogy jövőt látnak bennem a gyerekek és ez hatalmas lendületet ad a további munkához. Már készül, és hamarosan befejeződik a következő filmem, az Éjszakai horgászat és régóta érlelődik egy következő film is, amit ugyan későbbre terveztem, de most, az ORTT díjával biztosított anyagi háttérrel már nyugodtabban foglalkozhatok vele.

Az interjút Sulyok Máté készítette Kecskeméten.